Múlt hétfőn kezdtük a beszoktatást.
Ott voltunk, egy órát ketten.
Kedden, ott hagytam egy órára.
Szerdán, ott ebédelt, egyre mentem érte.
Csütörtökön, és pénteken ott aludt, négyre mentem érte.
Tetszett Neki, nem sírt, csak amikor el akartam hozni.
Most hétfőn viszont már sírt,hogy -anyuci ne hagyj itt, menjünk haza...!
Anya mély levegőt vesz, lefejti az ölelő kezecskéket, és eljön. (ablak alatt hallgatózik, van- e sírás, és egy órával később betelefonál, hogy mi a helyzet)
Pár perc pityergés volt csak.
Ma reggel(kedd), már egész úton sírt, hogy ő nem, köszöni szépen, menjünk hátra homokozni, ne vigyem oviba.
Anya bevisz, otthagy.(ablaknál hallgatózik, még hüppög Manója, egy óra múlva telefonálni fog....)
Rájöttünk Apával, hogy az lehet a helyzet, h rájött ez a dolog már így lesz minden nap. Nem csak játék...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése